Antalffy Yvett
A csipkeverőnő
Talita Admin 2014. december 17.
Van egy kedves Apró növésű barátnőm,
Hemmert Anita, akinek kezei alól szebbnél
szebb kézimunkák kerülnek ki. Néhány éve a
csipkeverés is a repertoárjába került.
Sőt két éve beiratkozott egy OKJ-s tanfolyamra, hogy
profi módon sajátítsa el ezt a technikát.
A vizsgamunkáit idén a Hagyományok Háza Fő utcai
kiállítótermében a "Játéktól a mesterségig" című
kiállítás keretében meg is csodálhattam. Itt vehette át kitűnő bizonyítványát tanárnőjétől, Nagy Vincéné Marikától, amelyhez a verőfákat szimbolizáló csipkeverő kitűző is dukált. Anita most is tanul, hogy ő is taníthasson, tovább szeretné adni a csipkeverés művészetét.
Aztán eszembe jutott Vermeer mester gyönyörű zsánerképe is, melyről még anyukám is készített másolatot:
A vertcsipke már a XV. században megjelent Magyarországon. Mátyás király udvarában is meghonosodott felesége Beatrix és udvarhölgyei révén. A barokk korban (amikor is az olasz, a francia és a spanyol csipke mellett a németalföldi, flamand csipke tett szert a legnagyobb
hírnévre), a nők legszebb ékessége a csipkegallér és a nyaktó derékig végigfutó, pókháló finomságu fonalból készített csipkedíszítés volt. Zrinyi Ilonáról és más főúri személyekről készült festmények tanúsítják, hogy a csipkedísz Magyarországon továbbra is népszerű volt.
Vagyont érő csipkeruhák készültek. Előfordult, hogy egy-egy kelengyéhez ezer méter csipkét is felhasználtak. A 19. század első évtizedeiben Ausztria-Magyarország területén elterjedt a bidermeier divat polgári stílusa. Általánossá vált a csipkegallér és a vállkendő, a csipkés fejdíszek, ingvállak, kötények viselése.A jómódú pest-budai polgárasszonyok nemcsak ünnepi alkalomra jelentek meg így, hanem csipkével díszített suhogó selyemben jártak még a halpiacra is.
Ma pedig Anitát faggatom a csipkeverés fortélyairól. Miközben beszélgetünk néhány fotót is készítek erről a nagyon aprólékos és nagy türelmet, kitartást igénylő munkafolyamatról, melyek a cikkel egy időben a most induló saját blogjára felkerülnek.
- Egy kis humorként a "Zuram, a VassPista kérte, hogy kérdezzem meg tőle, hogy "chip-keverésből, hogy lesz terítő)".
Na, de komolyra fordítva a szót, mért is hívják csipkeverésnek ezt a csipkekészítő munkaműfajt?
- A hozzá használt orsók, verőfák összeverődése miatt.
- Kérlek, beszélj a munkafolyamatról!
- Kezdjük az elején, hogy mért is kellenek ezek az orsók, verőfák.
A "klöpli",vagy más néven vert-vagy orsós csipke, szőttese fonalvégeinek eldolgozási módjából alakult ki,de csakhamar függetlenedett tőle. Technikai megoldása nem az összecsomózás, hanem az összeszövés, összefonás, aminek a változatos szálvezetését gombostűk segítségével, kitűzéssel irányítjuk.
- Milyen anyagok és eszközök szükségesek a csipkeveréshez?
- Az alapanyag hajdanán nagyon vékony, keményre sodort lenszál volt, melyet a csipkekészítés hőskorában úgy óvtak a munka közbeni törékenységtől, hogy nedves pince helységekben dolgoztak vele. Én manapság 60-as, 40-es horgolófonallal dolgozom.
A munka kivitelezéséhez speciális felszerelésre van szükségünk: A csipkeverő párnákat magam készítettem, kétféle átmérővel illetve szélességben. Formája henger alakú apróra szitált fűrészporral kell keményre tömni, hogy a beléje szúrt mintaalakító gombostűk szilárdan álljanak benne. De van kerek formájú csipkepárnám is, speciális mintájú csipkéket készítek rajta.
Az orsókat vagy verőfákat esztergálással állítják elő. Lehet "szoknyás" vagy anélküli.
Aki csipkeveréssel akar foglalkozni, legkevesebb 30-40 egyforma nagyságú orsót kell beszereznie.
Az orsókra a cérnát egységesen balról jobbra kell feltekerni, s a visszabomlás meggátolására mindegyikre hurkot teszünk a tetején lévő gomb alá. A verőfák minden esetben párban vannak.
A csipkeverő párnát tartóállványon rögzítjük: vagy az asztalra helyezzük, vagy lábra szereljük, úgy, hogy forgatható legyen. A pereménél egy beszúrt nagy tűvel akadályozzuk meg, hogy a párna munka közbeni elfordulását.
A minták kialakításához kb. 100 db gombostű szükséges. Ezek feszítik ki minta alakítás közben a szálakat. Legjobbak az üvegfejűek,mert gyakori beszúrásuk nem sebzi fel a ujjbegyet. A színes tűfejek a minta változásának észrevételében segíthetnek, különösen a kezdőknek, ha különböző mintaelemeket más-más színnel szúrjuk le. A normálfejű gombostűhöz használhatunk gyűszűt.
A munka folyamatos előrehaladásával a párnát előröl hátra el kell fordítanunk. Ilyenkor a hátsó részre került gombostűket munka közben kivehetjük a kész csipkéből, s ezeket használjuk az újabb tűszúrásokkor. Így mindig kézügyben vannak, és nem fordulnak be a párnatartó-dobozba.
A gombostűket nem kell tövig benyomni a párnába, hogy látni lehessen a csipke mintáját, s könnyebb legyen a kivételük.
A mintalap kemény kartonjának kiszurkálásához igen hasznos eszköz egy vékony tűből készített ár. A kockás vagy milliméteres papírra rajzolt mintát a kartoncsíkra téve rágombostűzzük a többrét hajtott pokrócra, s az árral átszurkáljuk azokat a pontokat, ahol majd a csipkét a gombostűvel kitűzzük. Szalagcsipkék készítésekor az összefoglaláshoz horgolótűre is szükségünk lehet.
Aztán mi sem egyszerűbb, mint a verőfákat kézbe vesszük, oszt' ráhajtás csere...., ráhajtás csere... és így tovább...
- Vannak kedvenc darabjaid?
- Íme néhány kedevencem vertcsipke széllel:
Zoborvidéki asztalközép
"Úrihímzéses asztalközép"
Leveles vertcsipke gallér:
"Vizitke" - mely a kiállításon az egyik vizsgadarabom volt:
A magyar textilkultúrában a vertcsipke ugyan országosan elterjedt, de a magyarok közt csak sziget- szerű készítési gócait ismerjük. A vertcsipke legnagyobb része felföldi vándorárusok révén jutott el a falvakba. Innen a levéltári adatokból ismert "tót csipke" elnevezés, amely azonban inkább a közvetítő kereskedőkre utal. A készítők közt ugyanis - legalább is a korai időkben - jelentős szerepe volt a bányavárosok német nyelvű lakóinak. A Sárközben főleg női ingek ujjába való vertcsipkét, a gabócát készítették fehér kendercérnából, Torockón - egészen kivételesen - színes gyapjúszálból vertek csipkét a kötények, és a mellesek díszítésére. Találni helyi készítésű vertcsipkét a Dél-Dunántúl és a Felföld több magyar csoportjánál is, ezek fehérek, jobbára vasrag szálúak és tömött mintájúak.
Antalffy Yvett
A fotók a 3. kivételével a szerző felvételei.
A 3. kép forrása: www.picturelissime.com Vermeer "La Danteliére".
